Az unortodox gazdaságpolitika Magyarországon
Ez a fogalom Magyarországon leginkább Matolcsy György jegybankelnök nevéhez fűződik de Varga Mihály, korábbi pénzügyminiszter, mint a fiskális politika legjellemzőbb meghatározója is gyakran érvelt a hagyományos gazdaságpolitikával szembe menő, pénz osztogatás mellett. A gazdaságba öntött, közvetlen vagy közvetett állami pénztranszferek hatásait fentebb már jellemeztem. A politikai hatásai pedig egyértelműek. Legalább is rövid és középtávon. Hosszú távon már erősen kérdésessé válnak. A lakosságnak és a vállalatoknak adott transzferek, egy része adó formájában visszajut az álamkasszába más része a fogyasztáson keresztül a gazdaságban marad, illetve beépül a lakoság vagyonába. A lakossági vagyon egy része ingóság, mely az értékét elveszíti, más része pedig megtakarítás, melyet az infláció szintén eléget. A lakossági vagyon másik része pedig ingatlanban vagy vállalkozásban van. Ebben ugyan megőrizheti az értékét de ez az érték megőrzés sok esetben csak látszat. Mert lehet, hogy egy panel lakás 2003-ban 10 millió forintba került és ugyanez 2025-ben 50 millió forintot ér, de ha euróban fejezem ki az értékét, akkor jóval kevesebb a növekmény, ha pedig azt veszem alapul, hogy sok esetben a birtokolt ingatlan a lakhatást szolgálja, akkor belátható, hogy az érték nominális növekedése nem jelent valós vagyon felhalmozást.
A vállalkozásokban pedig a felhalmozott vagyon csak a nagyvállalatok értékét növeli hosszú távon. A mikro és kis valamint közép vállalkozások esetében viszont csak a fennmaradást vagy a működést segíti elő. (ezzel egy későbbi cikkben részletesebben is foglalkozom).
A nagyvállalatok esetében viszont a nagyságrendekkel nagyobb transzferek, beépülnek a vállalat vagyonába. Bár a különböző, nemzetközi és uniós szabályok szerint, a közvetlen működésre adott állami beavatkozás nem elfogadható, de ezt mégis az elmúlt 10 évben a legtöbb kormány, bújtatottan ugyan de alkalmazta. Leszámítva a COVID időszakot, amikor a működési költségek finanszírozása is megengedett volt a nemzetközi trendek szerint.
A lakosság szegényedik a multik gazdagodnak
Magyarországon látható, hogy az elmúlt évek kimagasló inflációs környezete, mára már érzékelhető foglalkoztatási visszaesést és életszínvonal csökkenést okozott. A nagymértékű állami transzferrel, amit a lakoságnak nyújtanak ezt rövid távon lehet ellensúlyozni valamelyest, de nincs ingyen ebéd. Ennek komoly ára van és lesz. Egyrészt a továbbra is magas infláció, annak minden már tapasztalható és várható jövőbeli következményeivel, másrészt az extrém módon növekvő államadósság. Az is látható viszont, hogy a magas infláció mellett, 2023 és 2025 között a Budapesti Értéktőzsdét és ezzel a magyar gazdaságot legjobban meghatározó nagyvállalatok értéke, megháromszorozódott. A BUX index 2023-2025 között 295%-al növekedett.
A táblázatban láthatók a legnagyobb ár bevételű és a legtöbb foglakoztatást biztosító Magyarországon működő vállalatok. Míg az MVM, a Posta vagy a MÁV az állami támogatások segítségével marad csak életbe, ezért többe kerülnek mint amit adóként befizetnek a költségvetésbe, addig a Magyarországon működő multik rendkívül sikeresek. Ez önmagában nem is lenne nagy probléma, ha ezek a multi cégek a profitot Magyarországon adóznák és költenék el. De sok esetben adókedvezményeken keresztül illetve az anyaországba vagy adózás szempontjából kedvezőbb országokba tereléssel a profitot kivonják Magyarországról. Ez ugyan nemzetközi trend és a jelen időszakban már nyíltan is kimondott gazdasági törekvés, modern kori gazdasági világháború, de ennek ellenére káros a gazdaságra.
Az is elgondolkodtató, hogy az MVM csoport, mint a legnagyobb Magyarországon működő vállalt, hatalmas támogatásokat kap a rezsi alapból és e mellett hatalmas profitot is realizál minden éveben.
Hogy hová lesz ez a profit és miért kell ilyen mértékben támogatni az állami illetve az állami befolyáshoz tartozó cégeket azt nem részletezem. Itt lehetnek elfogadható és elfogadhatatlan érvek is. Minden esetre nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezeknek a vállalatoknak juttatott állami transzferek, melyek összeségükben, az inflációt jelentős mértékben gerjesztik, valóban a nemzeti gazdasági érdeket szolgálják.
Miből költ az állam és kinek fáj ez igazán
Az állami költségvetés elsősorban az adóbevételekből finanszírozza a működését és ha ez nem elég (nálunk általában nem) akkor hiteleket vesz fel. Hiteleket lehet felvenni az Európai Banktól, az IMF-től vagy más országoktól, például Kínától, USA-tól stb. A hiteleknek ára van, ez pedig a kamat. A kamatot pedig két dolog befolyásolja igazán. Az egyik a nemzetközi kamat környezet, mely a világgazdasági hatások alapján változik, a másik pedig az adott ország kockázati besorolása, melybe az adott országban jelen lévő és várható infláció az egyik jelentős tényező. Persze gyakran előfordul, hogy olyan hiteleket vesz fel egy ország, melyért nem kamatot fizet, hanem valamilyen egyéb kötelezettséget vállal. Ilyen lehet, hogy elad stratégiailag fontos vállalatokat, üzletágakat, bányászati vagy közlekedési koncessziót, vagy épp beenged bizonyos vállalatokat az ország területére akiknek a piacon megszokottnál nagyobb kedvezményeket biztosít.
A költségvetés fő forrása viszont az adóbevételek. Magyarországon az adóbevételek 32%-a közvetlenül a munkát terhelő adókból (TB és Szochó) származik. Az adóbevételek 18%-a a személyi jövedelem adóból, mely egyrészt szintén a munkabéreket terheli, másrészt pedig az egyéb jövedelmeket, mint például az ingatlan bérbeadás vagy a megtakarítások kamatai. Tehát az állami adóbevételek 50%-a, közvetve vagy közvetlenül az emberek bér jövedelmeinek megadóztatásából származik. Az adóbevétele 30%-a pedig az ÁFA, mely a fogyasztást terheli. Természetesen a többi adó is elsősorban az emberi tevékenységek eredménye, akár a jövedéki adókat, illetékeket nézzük, akár a különböző bürokratikus adókat. Minden esetre az igaz, hogy az állam bevételei, melyeket oly nagylelkűen ad a háztartásoknak és a vállalatoknak, leginkább az emberek által kifejtett munkájából jön létre.
Mire jó az infláció
A fentiekben ismertetettek szerint egy optimális infláció, ami 2% körül van, mozgásban tartja a gazdaságot. A túl alacsony infláció hatására megtorpan a gazdaság és ez már közép távon is munkanélküliséget és ezzel együtt járó problémákat okoz. A túl magas infláció rontja a versenyképességet, kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot, magas hitel kamatokat indukál, rontja a versenyképességet és nem utolsó sorban rontja az adott ország kockázati besorolását. Viszont a magas infláció elégeti a megtakarításokat is, ezzel fokozza az emberek motivációját a munkára. Növeli az adó bevételeket, mert ha magasabbak az árak ugyanolyan mértékű fogyasztás mellett is, növekednek az adóbevételek. Az adóbevételek nominális növekedése pedig egy ideig elfedi a költségvetési hiány egy részét. Ezt azonban nem lehet büntetlenül élvezni. A strukturális problémák elfedésének Magyarországon több évtizedes hagyományai vannak, melyet egy gondoskodó állam puha köntösébe öltöztettek a mindenkori kormányok. De a puha meleg köntös, is csak egy ideig tereli el a figyelmet a bűzről, ami alóla árad.